Magazin

Hullámzó füstösség a dal

Gereben Zita, Budapest Jazz Club, 2021. december 01.

Koncertbeszámoló

A tél első napja ragadós hideggel köszönti Budapestet. Még nem ragyog a karácsony varázsa a járókelők szemében – egyelőre csak az év végi túlórák terhe barázdálja az arcokat. A Jászai Mari térhez közeledve egy dologra vágyom: kilépni ebből. Csak egy napra, csak egy órára kicselezni a valóságot.

A Budapest Jazz Club vörös falai között mindig vendégszerető és meglepően fiatal csapat fogad. Az előtér részben szoci időkből itt maradt művészbejárót, részben modern bárt idéző hangulata meglepően jól passzol egymáshoz. Talán a kellemes a meleg, talán a halk jazz teszi, de itt hamar otthon érzi magát az ember. Pár perc és már el is nyel a nagyterem. Csak a színpad fürdik ígéretesen a napsárga fényben, a széksorok és asztalok között elringat a félhomály. Csupán sziluetteket látok magam körül.

Végre a színpadon a Gereben Zita zenekar. Tökéletes időzítéssel és hangulattal alapozza meg a koncertet az első szám. A fiúk érkeznek először (Csókás Zsolt – gitár, Horváth „Tojás” Gábor – zongora, Bartók Vince – basszusgitár, Gálfi Attila – dob), majd Zita  (Gereben Zita – ének) is a színpadra lép. Meglepő fordulat a latinosra áthangszerelt nyitódal (Just Smile). El is éri célját: már az első percekben visszavonhatatlanul ránk zárul a koncertterem. Nem is ereszt egészen a végéig: a szünetben csak többen leszünk a nézőtéren. 

gereben_zita_2_pixelpergamen

Hullámvasúton ül a közönség, sosem tudni, mi következik. Hiszen ez a zenekar sajátos, egyedi íze: van, hogy a jazz, néhol a rock, itt a pop, ott a blues irányába kalandoznak el. A magyar slágerek (Tengeres, Ryan Gosling mentsél ki, Kiskabát) éppúgy helyet kapnak, mint az angol nyelvű dalok (The only one, Szega-fredo, Linger on). Az egyik percben a maszk felső szegélye felitat néhány könnycseppet, miközben a Kiskabát finom dallama andalít el. A következőben már fanyar mosollyal bólogatunk a Blablára, hiszen kinek nem ismerős a megénekelt élethelyzet? Nem lehet nem figyelni, mert mindig valami friss, valami más érkezik.

Egyszerre eklektikus mégis kiegyensúlyozott az előadás. Virtuózok gyűjtőhelye a zenekar. Süt a színpadról az összhang, a bizalom és a felszabadult jókedv. Nyoma sincs annak, hogy a legújabb tag, Csókás Zsolt csak szeptemberben csatlakozott a formációhoz. A 2009 óta működő zenekar mindhárom albumáról megszólalnak saját dalok, csak épp a verzió bolondosabb. Kicsit hosszabb, kicsit széttart – de mindig visszatér. A billentyűs- és gitár improvizációk követelik a legnagyob teret. Zabolátlanul elszabadulnak, talán az elmúlt időszak kényszerű koncerthiánya a zenészek várakozását és örömét is növelte. A kirobbanó plusz energia csak jót tesz a koncertnek. Összetartó erőként működik Zita jellegzetesen füstöt, néhol fátyolossá fújt, máshol dögösre képzett hangja. Még a felkonferálást hallgatni is fület simogató élmény.

Aztán vége: fények fel, ajtók ki, de az áztató eső már valahogy illik a hangulatomhoz hazafelé menet. A Runawayst dúdolom. Az elmúlt két óra még rezonál bennem. Mintha-normalitásba ringató atmoszférájával elsöpör mindent ez a koncert, ami azon kívül esik. Mintha minden a régi lenne. Egy pillanatra.

De mit hoz 2022?… Nem aggódom. Új Gereben Zita album várható.

Egy kis ízelítő:

Dobj fel!

Ringass el!

Borítókép forrása: itt
Koncertfotó: saját.

Leave a Reply

Your email address will not be published.