A bölcsész és a sport: funkcionális edzés • Bolla Ági

Átlagos testű halandóként hetente többször járok a felnőtt játszótérre a félistenek közé. Az esztétikai élmény mellett persze más is ide csalogat.

Élménybeszámoló nem titkoltan motivációs szándékkal, ha már újra kinyílt a világ. Mozdulj meg!

Önvédelemre és funkcionális edzésre járok rendszeresen, és alkalomadtán, ha úgy alakul, szívesen biciklizek és túrázok.

Ma a Movement Labos élményeimet osztom meg veletek, ami egy különleges edzőterem Budapesten a Déli pályaudvar mellett.

Edzőterem – első élmények

Az egyetemi éveim után kezdtem el edzőterembe járni, akkor még a step aerobik volt a menő. Nem mondom, hogy nem élveztem, a nullkilométeres testemnek bőven elég volt, és táncos koreográfia kifejezetten szórakoztatott egy darabig. De egyre unalmasabbá váltak az órák, egyre kevésbé találtam benne kihívást (arról nem is beszélve, hogy számomra hallgathatatlan zenékre voltam kárhoztatva minden egyes alkalommal).

Azóta majdnem annyi idő telt el, mint amennyi az egyetemig, és az unalom mindig tovább űzött egyik óráról a másikra: kickbox, pilates, vízitorna, spinning, jóga… még a gyúrást is kipróbáltam (klasszikus testépítős géptől-gépig vándorlás). De egyik sem szólított meg igazán (a spinninget kivéve), főként a kötelesség vitt, mert megígértem magamnak, hogy jobb formába jövök. És amit múlt héten írtam az étkezés kapcsán, az az edzésre is igaz: kell az öröm, a motiváció, mert anélkül eleve veszett az ügy.

Mi a funkcionális edzés?

A jobb forma és a lelkesedés csak nem akart megérkezni, így ismét váltottam. Ekkor találkoztam először a funkcionális edzés fogalmával. Ez volt számomra a Movement Lab előszobája. Egy fantasztikus személyi edzővel ismerkedtem meg, Vass Beával, akivel az alapoktól kezdtük a tanulást. Fél év közös munka után végül átnyergeltem a Labba, de addigra tudtam az alapokat: hogy kell jól guggolni, emelni, fekvőtámaszozni.

Merthogy a funkcionális edzés erről szól: olyan mozdulatokkal dolgozunk, amiket amúgy is megteszünk, amikor használjuk a testünket. Nem külön egyes izomcsoportokkal foglalkozunk, nincs szétválasztva, melyik edzésen melyik területtel dolgozunk. A mindennapokban sem padon ülve feszítgetjük a karunkat, ha valamit meg kell emelni.

Állva, hajolva, boltból hazafele, nagybevásárlást cipelve a core izmokat és sok minden mást egyszerre aktiválva mozdulunk. Minden mindennel összefügg: az emberi test szerves egész, nem csak izomcsoportok összessége.

A megfelelő végrehajtásra is figyelünk az órákon, hogy megtanuljuk jól használni a testünket. Így ez az edzésforma nem csak abban segít, hogy izmosodjunk, hanem a sérülésmentesség, a mobilitás és az egyensúlyérzék is fontos szempont. Akkor nem sérülünk, ha a teljes mozdulatot végrehajtjuk, minden kapcsolódó részt aktivizálva. Ez ülve lehetetlen. A stabilitást pedig az adja meg, ha képesek vagyunk tudatosan kontrollálni a mozdulatokat, értve mit és miért csinálunk, mindezt a helyes testtartás mellett. Csapattá válunk a testünkkel, megismerjük és együtt dolgozunk vele ahelyett, hogy kihasználnánk, sanyargatnánk az igényei figyelembevétele nélkül.

Miért a funkcionális edzés?

Egyrészt imádom, hogy újra gyerek lehetek. Nem véletlenül neveztem felnőtt játszótérnek a funkcionális termet: ugrálok, kúszok, húzódzkozom, futok, mindezt mezítláb, teljesen felszabadulva, fújtatva-röhögve. Nagyon kell, hogy ellensúlyozzam valahogyan a folyamatos számítógép előtt ülést, és ez a mozgás annyira felszabadító!

Másrészt megfogott a rendszerszemléletű, életszagú megközelítés. Praktikus nő vagyok, kell, hogy valaminek értelme, célja legyen. A mai napig felvillanyoz, amikor ráismerek egy-egy edzésen használt mozdulatra a való életben.

Mondok egy példát: nehéz szántolás. Sokáig egyáltalán nem értékeltem ezt a gyakorlatot, mert totál kikészültem tőle, és ugyan egy nőnek ez mire kellene? Na, a múltkor be kellett tolni az autót. A két mozdulat teljesen megegyezik. A család igencsak nagyot nézett, mikor beálltam segíteni, és érezhető különbség volt a kocsi mozgásában. És mivel jó volt a technikám, relatív nagy erőt tudtam megterhelés nélkül kifejteni. Hasznos voltam, és ez nagyon jó érzés!

Ugyanez a mozdulat nagyon jól jött önvédelem órán is, ahol a váll-a-vállhoz eltolást, majd elrablást (autóba vonszolást) szimuláltuk. Egyszerre éreztem tanknak és kősziklának magam: mindenkit eltoltam megállíthatatlanul, de engem kimozdítani elég nagy erőfeszítésébe telt az edzőtársaknak.

A másik kedvencem a nyári fahordás, amely családi hagyománnyá nőtte ki magát az évek alatt. Az idei öt köbméter fa úgy száz talicskát töltött meg, amit két nap alatt hordtunk be. Nagyon nem mindegy, hogy leszakad-e a végére a derekam, meghúzom-e valamimet, vagy poénra tudom venni az egészet és élvezni a közös munkát.

De még csak a várost sem kell elhagynom ahhoz, hogy használjam a megszerzett tudást. Amint egy minimális erőfeszítést teszek, a funkcionális edzés elemeivel találkozom: költözéskor bútortologatás közben, vagy amikor a legfelső polcot csak a kád széléről érem el a fürdőben, így egy lábon egyensúlyozva nyújtózom és így próbálok leszedni valamit. Ezekben a helyzetekben tűnik fel igazán az a fejlődés, ami a háttérben zajlik, hogy edzésről-edzésre erősödöm.

Miért a Movement Lab?

Először is kezdem a legnagyobb közhellyel, azzal, hogy jó a társaság. Hiába közhely, mégis le kell írom, mert igaz.

Másodszor nekem fontos a zene. Rockra hangolt füleim legtöbbször nagyon boldogok az edzéseken, mert ha nem is mindig rock szól, rossznak akkor sem mondanám az egyéb opciókat sem 🙂 Nincs Ibiza party-s agymosás, mint sok helyen, amitől nemhogy izzadni, de élni sincs kedvem.

Harmadszor: pontosan azért, amiért bevallom, először hezitáltam bejelentkezni: mert vérprofik. Az első órám előtt számtalanszor láttam az üvegablakon át, hogy zajlanak az órák. Egyszerre volt lenyűgöző és elbizonytalanító.

Miben nyilvánul meg a profizmus?

A hozzáállásban.

Nem véletlenül emlegettem a cikk elején a félisteneket: a Lab magasan kvalifikált edzői NB1-es és utánpótlás csapatokat is edzenek, és nem túloznak a weboldalukon, amikor így írnak: „Lehetsz kezdő vagy olimpiai bajnok, mi azon dolgozunk, hogy hosszú távon egészségesebb, sikeresebb legyél és többet tudj kihozni magadból, mint azt korábban gondoltad volna.”

Hol vagyok én ehhez képest? Hiába emlegetik a kezdőket is a honlapjukon, mégis úgy gondoltam, semmi keresnivalóm egy ilyen helyen. Béna vagyok, nem tudok majd teljesíteni, és tuti hülyén fogom érezni magam. A kishitűséget végül legyőzte Bea biztatása. Bejelentkeztem, és az elfogadáson és támogatáson kívül semmi mással nem találkoztam (néha csodatestű élsportolókkal, de ezt meg egyáltalán nem bánom).

Jó látni, hogy a hétköznapi emberek is ugyanolyan bánásmódot élveznek, mint a hivatásos sportolók. Ugyanolyan fontos eredményként éljük meg, amikor én öt kilóval többet bírok megemelni, mint amikor egy sportoló lefarag pár tizedmásodpercet az addigi idejéből.

Kiderült, hogy mindegy, hol vagyok másokhoz képest, a lényeg hogy magamhoz képest honnan hova jutok el. Megtanítottak nem máshoz hasonlítgatni, és a testalkatom sem zavart senkit (rajtam kívül).

Az odafigyelésben.

Legyen szó sérülésről, étkezésről, mozgásminta hibáról, segítenek, mert értenek hozzá. Amihez nem, ahhoz szakembert ajánlanak. A csoportos óra ellenére fontos az egyén: akinek szükséges, mindig saját feladatot kap. Igaz a mottójuk: „Sokan a rövid távú fitnesz céljaikért feláldozzák az egészségüket, mi ezzel szemben abban hiszünk, hogy az intelligens, megismételhető edzések és a rendszeresség a siker kulcsa, ezért hosszú távon „számolunk veled” és egy olyan egészség-tudatos közösséget építünk, ahol nem csak jól érzed magad, de kellő motivációt is kapsz a céljaid eléréséhez.”

Tetszik a korosztályok sokfélesége, az ajtó akár gyerekek vagy nyugdíjasok előtt is nyitva áll. A sport szeretete és ismerete a fő szervező elv, minden más személyre szabható. Kezdőknek szóló programjukat, a Movement Base-t nemrég csináltam végig, mindenkinek szívből ajánlom, aki még csak ismerkedik ezzel az irányzattal, vagy aki (mint én is) a COVID utáni visszatéréshez keres egy jól felépített rendszert. Aki már előrébb tart, az is többféle óratípusból is választhat.

A hitelességben.

Ahogy divat lett funkcionális edzés, exponenciálisan nőtt az ilyen típusú órákat hirdető helyek száma is. Ahogy bármilyen mozgást, ezt is lehet rosszul tanítani, és attól, hogy valaki gumikötelet, TRX-et vagy kettlebellt használ az óráin, közel sem biztos, hogy az máris funkcionális edzés. Az is az önszeretet, a magunkra való odafigyelés része, hogy nem csak az óra árát és helyszínét nézzük (bár tagadhatatlanul fontos szempont mindkettő), hanem azt is, hogy tényleg jó helyen járunk-e, biztonságban érezzük-e magunkat a szakember kezei között.

Ez szakma, életmód, hivatás. Itt olyan edzők vannak, akik tényleg ezt szeretik, ezt akarják csinálni, és mindent beleadnak, hogy fejlődj és jól érezd magad. Nem olyanok, akik unott fejjel rizspufit rágcsálnak vagy a telefonjukat nyomkodják, miközben számolják a felüléseidet. Nem is olyanok, akik prédikálnak, de ránézésre is gyanús, hogy nem aszerint élnek.

Itt hetvenöt perces az óra, amiből huszonöt perc a bemelegítés, átmozgatás, egyensúlygyakorlatok, az edzés előtti etap. Soknak tűnik, de így is marad elég idő magára az edzésre, majd a nyújtásra. Az óra felépítésének köszönhetően viszont sosincs másnap izomlázam, ez számomra fontos bizonyíték, hogy valami nagyon jó történik velem. Sok, amit teljesíteni kell, de nem túl sok. Az aranyközépút.