Magazin

Az vagy, amit megeszel

Akkor én néha omlós lazacderék vagyok édeskrumplival és tökmagolajos salival, de néha egyszerűen csak hawaii pizza.

Van, hogy életmentő gyros az éjszakai busz megállójában.

Persze egyik sem vagyok, sokkal több vagyok a bevitt üzemanyagok összértékénél és minőségénél, amit már ti is rég tudtok, és értitek, hogy ma az egészségtelen életmód vs az egészséges táplálkozás oly népszerű és végeláthatatlan kérdésköréről következik egy vélemény.

A fenti példámmal nem arra célzok, hogy az egészséges étkezést nem lehet örömteljesen kivitelezni, hanem az egyensúlyra. Hogy fontos a hosszútávú következetesség, de nem kell szégyenkezni, ha becsúszik egy-egy nem odaillő étkezés, ha igazán megkívánunk valamit.

Látjátok, pont ezért nehéz erről a témáról beszélgetni: egyszer már magyarázkodtam, egyszer már pontosítottam, pedig csak a negyedik bekezdésnél járok.

A gép forog

Akinek fiatalon megadatik az egészség csodája, az halhatatlannak érzi magát. Nyilván nem azon gondolkodunk gyerekként vagy tizenévesen, hogy negyven év múlva milyen lesz az emésztésünk, vagy hogy mennyire teszi tönkre a szív- és érrendszerünket az éppen lenyelt csörögefánk. Fiatalon nehéz elképzelni, hogy ez másként is lehet (és lesz is).

A tanulás legegyszerűbb módja az lenne, ha eleve a megfelelő szemléletben nevelkednénk. Lassan szülőkorba ért egy olyan generáció, ahol kiemelt helyen szerepel ez a kérdés. Talán az ő gyerekeiknek könnyebb dolguk lesz – pár évtizeden belül kiderül.

Nekünk, akik ezt már buktuk, jóval nehezebb dolgunk van, hiszen mínuszból indulunk, mert hiányosak vagy hamisak az alapismereteink.

Homokszem a gépezetben

Ami nem jut el hozzánk, azzal hogyan és minek is kezdenénk el foglalkozni? A változtatás iránti igény ok nélkül nem jelenik meg a semmiből. A legtöbbeknél általában egy (vagy több) betegség megjelenése az intő jel.

Betegségnek az egészség, a jóllét hiányát nevezem. Azt az állapotot, ami már zavaró, nem komfortos. Aminek elmúlása érdekében már tenni is szeretnénk valamit. Hogy kinek hol van ez a határ, hatalmas eltéréseket mutat. Valaki öt plusz kiló esetén már elkezd kicsit jobban odafigyelni magára, van, akit komolyabb túlsúllyal sem zavar. A testsúlyt hozom példaként, mert sokszor ez az egyik első tipikus megjelenési formája az egészség eltolódásának, és azért, mert én magam is érintett vagyok. Persze nem kezelem magam betegként, a betegségtudat csak nehezít az ember dolgán. De a jóllét hiányát megélem ezzel kapcsolatban minden egyes nap, így bennem van a változtatás igénye. Nem szeretnék rosszabb állapotba kerülni, sőt.

Egy betegség jó lehetőség arra, hogy végiggondoljuk az okokat, és elkezdjük egészségesebb ételekkel támogatni a szervezetünket. Nehéz ezt úgy megtenni, hogy ez hosszútávú elköteleződés, miközben instant megoldást ígér minden második reklám. Az orvosnak is egyszerűbb felírni gyorsan valamit, mint leültetni a beteget és kiselőadásba kezdeni a teendőkről (ez utóbbira ha akarná sem lenne ideje). A gyógyszerek esetében hangsúly azonban a tünetmentességen van: nem gyógyulást, nem belső egyensúlyt hoz a legtöbb szer, csak a felszínen tesznek rendet. Nem gyógyszerellenes puccsot szeretnék végrehajtani, van az az állapot, élethelyzet, ahol életet menthet a gyógyszer, vagy sokat segíthet elindítani egy folyamatot. A kizárólagosságában nem hiszek.

Belátás, kitartás

Felülírni, újratanulni mindig nehezebb, mint elsőre jól csinálni valamit. Nehéz, buktatókkal teli út vár azokra, akik rendet szeretnének tenni a fejükben és a tányérjukon.

Az első lépés a belátás. Ez nagyon nehéz, hiszen frusztráló, ha hibát követünk el. Dühítő ráébredni, ha a legjobb szándéktól vezérelve akár évekig is hülyeségeket csináltunk, így valójában a magunk hibájából nem jutottunk semmire. De talán segítség, ha tudjuk, mégsem magunktól csináltuk. Sosem láttunk mást, nincs jó mintánk, így új hozzáállást kell elsajátítanunk szinte a nulláról, mert:

  • korábban eleve nem állt rendelkezésre a megfelelő ismeretanyag, vagy, bár rendelkezésre állt, az élelmiszeripar, a média, a divatirányzatok, a piacgazdaság gondosan átcsomagolta, így nem jutott el hozzánk.
  • A közösségi médiában valahogy mindig gyorsabban terjednek a csodaszámba menő történetek, mint az igazi, munkával végrehajtott, vér-verítékkel elért eredmények. Nézzük csak meg, hány sztárocska (akikről azt sem tudjuk, miért tudjuk a nevét) jut egy ismert olimpikonra manapság!
  • A könnyű és egyszerű kultuszában élünk, legyen szó akár a kapcsolatainkról, akár a testünkről. Útközben beugrani egy utcai pékárushoz vagy egy gyorsétterembe sokkal kézenfekvőbb, mint főzni és előre csomagolni, akár egész napra, több étkezésre.
  • Nehéz ellenállni az ízfokozók csábításának, amik a tudattalan részeinket bombázzák minden egyes finom falattal, illattal.
  • A szépségkultusz és az egészség sem jár feltétlenül kéz a kézben, és ember legyen a talpán, aki nem inog meg a folyamatosan az arcunkba ordító tökéletesség láttán, ami a mai világban mindent megér, mondjuk étvágycsökkentőt szedni evés helyett. Vagy aki az épp virágzó body positivity (ne legyen senki megszégyenítve, mert mindenki úgy szép, ahogy van) hatására nem dől hátra elégedetten a már bőven egészségtelen súlyával, hogy ő rendben van. Ez a cikk nagyon jól összefoglalja a body positivity előnyeit és veszélyeit.
  • Egyszerűbb nem csinálni semmit ahelyett, hogy csinálnánk valamit, változtatnánk a mindennapokon (azaz a lustaság faktor).
  • Az evés érzelmi oldaláról még nem is beszéltem: tanult minta, szociális tevékenység, örömforrás, idegnyugtató, unaloműző és még sorolhatnám.
  • Pénz, pénz, pénz. Lehet okosan, lehet egyre jobban számolva gazdálkodni, ahogy az ember megtalálja a megfelelő élelmiszerforrásokat, de a tiszta, antibiotikum- és GMO mentes termékek igenis drágábbak, mint a tömeggyártásban elkészített margarin és a levegővel felfújt, könnyű, legalább tíz összetevőből álló bolti kenyér. Meg lehet oldani, de kisebb kasszánál sajnos jól kell varázsolni.
  • Bonyolult: ezekhez a termékekhez nehezebb hozzájutni, hiszen több boltba kell elmenni, és fel kell fedezni, mi hol kapható, ami tényleg jó. A tanulási folyamat eleje nehézkes.
  • Az egészségtelen étkezés hatása nem érzékelhető rögtön, így nehéz észrevenni, komolyan venni az összefüggéseket. A rossz minőségű étel fogyasztását akár évtizedekig is tudja tolerálni a test komolyabb tünetek nélkül, míg mondjuk egy allergiás öt-tíz perc múlva hasi tüneteket észlel vagy fulladni kezd. Egy allergiás biztosan hamarabb abbahagyja a számára nem megfelelő ételek fogyasztását, mint az, aki eszi a szutyok minőségű ételeket, de közben mégis jól érzi magát.

Ha ezzel nagyjából megvagyunk, jöhet a második nagy kihívás: a kitartás. Ha túl is tettük magunkat a fentieken, sikerül kiművelni magunkat és kijelölni az utat, jó lenne, ha rajta is tudnánk maradni. Lehet hibázni, lehet lazázni vásár- és ünnepnapokon, de minél több kitérőt engedélyezünk magunkak, annál nehezebb lesz a visszatérés. Ha próbáltatok felnőttként visszamenni az iskolába és tanulni valami újat, vagy hosszabb kihagyás után ismét elkezdeni edzeni, akkor el tudjátok képzelni az étkezésbeli változtatások nehézségét is. Fontos azonban látni, hogy még mindig sokkal jobb néha eltérni és akár újrakezdeni, mint nem csinálni semmit.

Mert megérdemlem

A testről és a táplálkozásról folyó beszélgetésekben visszatérő kérdés szokott lenni a „Minek csináljam?”, avagy a „Miért fontos ez?”. Ez lehet a kulcsa annak, hogy közelebb kerüljön valaki ahhoz az akarathoz, ami jó esetben hosszú távon a figyelmes, átgondolt étkezéshez vezet. Ha nem látjuk be, hogy ez saját érdekünk, ha nem lelkesedésből csináljuk, hanem csak a kényszer vezérel, eleve buktuk az ügyet, még mielőtt nekiálltunk volna. Szóval, miért fontos ez?

Az én válaszom erre: mert a testünk is mi vagyunk, így ahogy vele bánunk, az is önmagunkkal kialakított viszony része. Azaz: ha jól bánok a testemmel, megfelelő étellel és itallal látom el, akkor szeretem és megbecsülöm magam. Ha nem, akkor magam alatt vágom a fát, még ha az a fa nem is az első vagy a századik falat után fog kidőlni, csak évtizedek múlva, falatok százezreinek munkájával.

Talán egy kicsit jobb gazdái lennénk magunknak, ha legalább egyszer őszintén megválaszolnánk a kérdéseket: miért fontos ez nekünk? Miért nem? Mi akadályoz a magamra való odafigyelésben? Miért nem érdekel, hogy tönkreteszem magam?

A másik fontos kérdéskör: hogyan akarok jóban lenni vele? Mit jelent jónak lenni? Szeretek úgy nézni a kérdésre, mint a gyermek és a felnőtt viszonyára. Testünk, mint egy kisgyermek, vágyak, befolyások és rövidtávú célok vonzásában létezik. Nem tudja, mi a jó neki igazán, csak annyit tud, hogy mit akar épp az adott pillanatban.

Cukrot, zsírt, szénhidrátot, szájban szétfutó ízeket, örömöt keres. Agyunk, tudatunk a felnőtt, aki felvigyáz, szeretettel gondoz, nem enged minden hisztinek és felugró gondolatnak, ami épp a gyerek eszébe jut. A felnőtt jobban tudja, mi kell igazán a gyermeknek (lazac, sali). Mindemellett nem is vasszigorral követeli az állandó engedelmességet és nem tilt meg mindent (éjszakai gyros), mert akkor egy idő után a gyermek elszabadul, és őrült dacos hisztirohamba kezd. Azt pedig senkinek sem jó.

Úgy kéne jól érezni magunkat, hogy közben vigyázunk is magunkra. Fontos lenne, hogy ne vegyük adottnak és változhatatlannak a testünket, az adottságainkat, az egészségünket. Hogy jóba akarjunk lenni vele.

***

Indulj el egy úton

Ha nincs kedved, időd a tévutakhoz.

Több éves keresgélésem és próbálkozásom eredményeképp az alábbi “iskolákat” merem szívből ajánlani. Nem véletlenül kerülnek annyiba, amennyibe, és nem véletlenül igénylik a te oldaladról is az aktív részvételt. Mindkettőt ajánlom egészségügyi problémák, komolyabb betegségek esetén is, mert értenek ahhoz, amit csinálnak. De ne nekem higgy, csak olvasgass bele 🙂

Hagyd az értelmetlen diétákat és egyél jól! 

Vigyázz magadra 🙂

taplalkozas_beallitas_logo_pixelpergamen

Táplálkozás-Beállítás

"Idővel az vált küldetésemmé, hogy utat mutassak a kialakult káoszban, és személyre szabottan adjam át azokat az alapelveket, amelyek kivezetnek a táplálkozási „tanácsok” és egymással versengő rendszerek útvesztőjéből. A küldetés a hitelességen és az őszinteségen nyugszik, valamint az értékteremtés és a valódi ismeretátadás a cél."

valts-pixelpergamen

Autoimmun protokoll

"A célom, hogy segítsek abban, hogy jobban érezd magadat a bőrödben!
Mindezt úgy, hogy visszaállítod az egyensúlyt a szervezetedben a valódi
okoktól kezdve, belülről kifelé haladva. Természetes megoldásokkal,
amelyeknek az egészséges étkezés, életmód és életszemlélet képezik
az alapját."

One Comment

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *