Sugar kapcsolatok I.
Sugar, azaz cukor. Édes és csábító. Könnyed és fényűző. Letisztázott, egyszerű. Hallottál már a cukros randivilágról (sugar dating)?
Újabb cukros társkereső óriásplakátja virít Budapest szerte. Évekkel ezelőtt nagy port kavart az első magyarországi sugar dating oldal, amely elsősorban az egyetemek környékén hirdetett Budapesten, és a kezdeti tiltakozások ellenére ma is üzemel. Úgy látszik, a főváros mostani vezetése másképp viszonyul a témához, ugyanis nemrég erősítették meg, hogy el fogják távolítani a plakátokat.
Értetlenül állok a társadalmi jelenség előtt, így körbejártam alaposabban a témát. Háromrészes cikksorozat lett az eredménye.
Itt, az első cikkben a sugar kapcsolatok jelentésével és működésmódjával foglalkozom.
A második rész a magyar helyzetet járja körbe.
A harmadikban a sugar baby-k és daddy-k személyes történeteire, illetve a vonatkozó pszichológiai kutatások eredményeire koncentrálok.
Miről is van itt szó?
Öt-hat évvel ezelőtt jelent meg Magyarországon az első ilyen cég, most már kapásból három magyarországi találatot is feldobott a kedvenc internetes kereső barátunk.
Ez egy olyan közeg, ahol a Ki az apucid? kérdésnek minden életkorban van létjogosultsága.
Ahol a magasélet alapkövetelmény.
Ahol minden társasági és intim megnyilvánulásnak szabott ára van, és ami jogi értelemben mégsem büntetendő.
Sugar gyorstalpaló
A hatalmas indulatokat szító kapcsolati forma egyesek szerint a prostitúció legalizált formája, míg mások szerint teljesen rendben van, hiszen önkéntes alapon működik, aki meg így dönt, minek ment oda. Naugye.
Megédesíti öreg napjaidat egy fiatal, feszes egyetemista.
Biztonságot és támogatást kapsz egy érett, stabil egzisztenciájú úrtól.
Úgy tűnik, mindenkinek nyert ügye van, mégis kételkedve nézünk az ilyen kapcsolatokra, és háborogva vagy röhögve olvassuk a hirdetések finomkodó eufemizmusát.
Ez egy olyan üzleti alapon működő kapcsolati forma, amely egy idősebb tehetős és egy fiatalabb, vonzó fél között jön létre. Az idősebb anyagi támogatást (ez az ő „cukorkája”) nyújt a fiatalabbnak, aki ezért cserébe társaságot (ez meg az ő „cukorkája”) biztosít az idősebbnek.
A forgatókönyv a szokásos: levelezés vagy csetelés, hívások, majd élő randi. Ha működik a kémia és a felek meg tudnak egyezni, a kapcsolat szárba szökken. A találkozások jellege szabadon választható, azaz elképzelhető, hogy az idősebb fél puszta jóindulatból, a fiatalabb két, szép, ránctalan szeméért szponzorálja őt, szexuális ellenszolgáltatás igénye nélkül. Mivel az intimitás nem biztos, hogy része a megegyezésnek, így ez nem minősül prostitúciónak.
“Nem vagyok kurva, de szeretem, ha fizetnek a társaságomért”
Anyucik és apucik
Noha bármilyen neműek lehetnek a felek, az idősebb férfi (sugar daddy) – fiatalabb lány (sugar baby) felállás a leg(el)ismertebb és a legkeresettebb.
A cukros társkeresők tagjainak száma alapján, bár léteznek az ilyen kapcsolatot kereső idősebb nők (sugar mamas), de jóval kevesebben vannak, mint a férfiak. Gondolkodhatunk erről romantikusan, miszerint a hölgyek inkább az érzelmi kapcsolatokat keresik, így kevésbé vonza őket egy üzleten alapuló románc.
A kevésbé rózsaszín válasz az, hogy kor ide vagy oda, egy nő sokkal hamarabb talál magának ingyen numerát, mint egy férfi. A csinos nőknek minden korosztályban van beceneve (MILF, cougar), ez is a keresettségüket mutatja. Egy MILF-et megszerezni, egy cougart meghódítani kihívás, dicsőség. Egy apucit megszerezni viszont nem nagy kunszt, azaz lényegében a férfiak piaci értéke kisebb, a nőknek könnyebb dolga van.
Viszont hála a társadalmi egyenlőtlenségeknek, sokkal kevesebb a tehetős nő az anyuci korosztályban, mint férfi, illetve sokkal nagyobb társadalmi kritika éri az idősebb nőket fiatal partnerrel, mint a velük egykorú férfiakat, akik fiatal nővel az oldalukon villognak. Így szimplán matek vagy bevállalósság kérdése is állhat a dolog mögött.
A továbbiakban a sugar daddy-k és sugar baby-k kapcsolatára fogok koncentrálni.
Jobb, mint az érdekházasság?
Felmerül a kérdés, hiszen ugyanez történik a hagyományos párkapcsolatokban is.
Alig száz éve lehet csak szerelemből, szabadon házasodni a nyugati féltekén. Előtte errefelé is, és sok helyen a mai napig az előre elrendezett házasság a szokás, ahol ugyanúgy mindennek és mindenkinek megvan az ára.
Bevett megoldás volt a dinasztiák vagyonának, földterületeinek vagy társadalmi helyzetének megtartására, növelésére az érdekházasság. Mondhatjuk-e erre, hogy ezek a családok prostituálták gyermekeiket? Illetlenség-e ezt mondanunk csak azért, mert ez hagyományok szerint ez rendben van? Mi határozza meg, hogy egy ilyen cselekedet elfogadható-e vagy sem?
Ezek a lányok és nők ráadásul a család férfitagjainak gyámsága alá tartoztak/tartoznak (ha nem az apa, akkor fiútestvér vagy nagybátty alá), azaz az önkéntesség finoman szólva is kétséges.
Nem úgy, mint a cukorlányok esetében.
Miért más ez, mint csak randizni?
Hiszen egy sima első randin is megjelennek az elvárások, csak épp nem kerül sor ennyire pontos számadásra. A hím madár farktollait rázza – a férfi fizeti a vacsorát. A hím madár csőrében szalmaszállal repdes a tojó előtt – a férfi virágcsokorral kedveskedik.
Fél órát sem kell várni a „Hol élsz, albiban vagy saját lakásod van?” és a „Kocsival vagy villamossal jöttél?”, „Mivel foglalkozol?” kérdésekre. Nem mintha ez baj lenne, úgyis meg kell tudnunk ezeket a másikról, és igen, biztosan befolyásolni fogják a párválasztást, akkor meg minek várni.
Szóval, itt a cukorkavilágban legalább nincs zsákbamacska, nincs huzavona az elvárásokról, el lehet hagyni a finomkodást, a násztáncot. Tiszta üzlet.
Ahogy a szakítás is könnyű. Nincs ciki beszélgetés, kínos, érzelmes jelenetek. Egy üzlet lezárul, mindenki megy a saját dolgára. Minek ezt túlcifrázni, ha így is lehet?
“De ez csekélység részemről, hiszen jóval többet áldoztam rá, mint pár milla diákhitel.”
Prostitúció?
Több szempontból sem minősül annak a sugar baby lét.
Hogy a szex csak feltételes módban része ezeknek a kapcsolatoknak, már emíltettem.
Azt is, hogy a részvétel teljesen önkéntes. Nem találtam egy olyan oldalt, cikket vagy interjút sem, ahol bárminemű kényszerítésről esett volna szó. Harmadik fél (futtató) nincs a képben. Biztos ami biztos, sok lánynak van biztonsági hálója, mindig tudja valaki, hova mennek, és rendszeresen lejelentkeznek, hogy megerősítsék, jól vannak, főleg a kapcsolat elején (ez sem az escort világból ismerős, ugye?).
További különbség, hogy ez nem csak a szexről szól. A sugar kapcsolatoknak nagyon fontos eleme a kapcsolati jelleg, a közösen töltött idő, az együttlét az ágyon kívül. Az úgy csinálunk, mintha.
Fizetési feltételek
Olyannyira így van ez, hogy van olyan apuci, aki csak élményeket, drága utakat, éttermezéseket, repjegyet és az ötcsillagos szállodai szobát kínál a részvételért cserébe, kifejezetten pénzt nem. A SeekingArrangement amerikai oldal adatai alapján nagyjából a regisztrált férfiak fele keres elsősorban ilyen jellegű partnert. Nekik külön nevük is van, ők az experience daddy-k.
A csúcs az a sugar daddy, aki a fentieken túl heti vagy havi APAnázst (haha) is fizet, plusz ajándékot, ékszereket, ruhákat. Olyan Micsoda nő!-sen tudom ezt nagyjából elképzelni. (Hopsz, Julia Roberts mondjuk az elején sima utcai prosti volt.)
Az egyik ilyen kapcsolatokkal foglalkozó youtube csatorna (bizony, ilyen is van, nem is egy) szerint az az apuci, aki ezek egyikére sem hajlandó, vagy csak találkozásonként szeretne cukorkát osztogatni, az kerülendő, hiszen az már escort szolgáltatásnak minősül, márpedig ez nem az.
Felmerült bennem a kérdés, miért baj, ha valaki csak a ténylegesen elvégzett munkáért hajlandó fizetni, fenntartási díjat nem. Azon kívül, hogy ez a lányoknak sokkal kényelmesebb és nem érzik magukat prostinak tőle, miért jó ez apucinak? Talán ez afféle rendelkezésre állási díj lehet (csetelés, hívás, szexi fotók vásár- és ünnepnapokon)?
Végül annyit találtam, hogy a találkozásonkénti fizetés van, akik szerint rendben van, mások szerint nem, szóval úgy tűnik, hogy ez a lány igényeitől, céljaitól függ, és az aktuális apuci pénztárcájától, bizonyára vonzerejétől is.
Mozgatórugók – a jövő pénz
Az egyik legősibb szakma ez, és bár szinte mindig negatív társadalmi megítélés övezte (no persze nem mindkét felet, főleg az ebben dolgozó nőket, a látogató férfiakat kevésbé), mégis mindig is szükséges és életképes bevételi forrásnak bizonyult. Kereslet mindig is volt, a test kiárusítására pedig számos élethelyzet és indok létezik.
Nem jó megoldás, de megoldás. El tudom képzelni, hogy van az a kilátástalanság, amiben opcióként merül fel ez az út. Jobb, mint mondjuk éhen halni, mint utcára kerülni. Vagy mint az egyetem végére élethosszig fizetendő, óriási hitelt felhalmozni. Ez ugyanis az iparág modernkori eredete. Az Amerikai Egyesült Államokban jelent meg az első sugar weboldal, ami kifejezetten a magas tandíjak megoldásaként hirdette magát.
A magas tandíj összegét magyar léptékkel fel sem lehet fogni. A körkép 2018-as cikke szerint „egy nívós amerikai egyetem ösztöndíj nélkül egy évre 50–70 ezer euróba kerül, beleértve a mindennapos kiadásokat. Így egy négyéves képzés – ami után a végzős körülbelül egy Bc. szintű titulust kap – 200 000 euróba is kerülhet.” Ez mai (360 forintos) árfolyamon számolva 72 millió forint.
Ekkora hitellel indulni az életben (vagy esetleg ezért nem egyetemre menni) elképesztő teher. Választás mindig van, de nehéz elképzelni, hogy a mekiben gürcölve kitermelhető ennyi pénz.
Egy biztos: ezen a ponton máris megkérdőjeleződik az önkéntesség.
Mozgatórugók – magasélet
Persze vannak, akik nem ilyen céllal lépnek erre az útra. A tartalmat teljesen nélkülöző menőség, a divatmárkák elszállt árai, a sugalmazás, hogy azokra egyáltalán szükségünk van, ha valakik akarunk lenni, egyre többeknek fontos annyira, hogy tőke híján más úton kapják meg ezeket.
A legújabb márkás tatyó, csini cipő, vagy ötcsillagos hétvége mennyit ér? Hogy lehet egy szállodai szoba, egy tengerparti hétvége annyira fontos, hogy olyasvalakivel is jó élményt adjon, akihez nem fűznek érzelmek, csak eljátszod? Hogy ad örömet egy magassarkúban vonulás, aminek az árát így fizetted meg? Hogy hordod büszkén azt a táskát, amiről mindig az a bizonyos löttyedt fenék jut eszedbe?
Íme, egy sugar baby válasza a fenti kérdéseimre: „Nemcsak az az izgalmas, hogy bármit megkaphatok vagy megvehetek magamnak, ami csak eszembe jut, hanem a szexet is élvezem. Egészen elképesztő élményekben van részem a tapasztaltabb partnerek mellett, talán ezért sem vonzottak soha a velem egyidős férfiak. Hogy ezért még fizetség is jár, csak hab a tortán, ezért most el sem tudom képzelni másként az életemet. Később persze én is szeretnék majd férjet és gyerekeket, de ennek nem most van itt az ideje.”
Mozgatórugók – házasság
Olvastam olyanról is, aki komoly kapcsolat reményében regisztrált. Végülis ez egy társkereső, bármi megtörténhet. Mégis érdekes választásnak tűnik pont egy üzleti célú oldalon keresni a szívbéli boldogságot. A dolog mögötti elképzelés egyszerű: aki tud egy sugar baby-t finanszírozni, az biztosan el tud tartani egy feleséget is. A kérdés csak az, hogy szeretne-e egy sugar baby-t keresgélő úriember (újra)házasodni, és ha igen, feleség alapanyagnak tart-e egy cukorkalányt.
Van, aki igen. Ebben a cikkben egy sugar megegyezésből kialakult szerelemi kapcsolatról mesél a hölgy, amely két éve tart. Mostanra eljutottak az igazi, mély érzelmi kapcsolatig, a férfi exneje és a gyereke is ismeri a lányt (aki nem sugar baby-ként került bemutatásra).
Kapcsolatuk szexuális és érzelmi értelemben kizárólagos, de a lány randizhat továbbra is, hogy legyen bevétele (ezek szerint tényleg van, aki szex nélkül is fizet a lányoknak). A férfi megérti, hogy a lánynak kapcsolati hálót kell építenie és figyelnie a sugar karrierjére. Hogy az őszinte kapcsolattá válás óta a lány kap-e anyagi támogatást az érzelmin kívül, nem tudjuk meg. Lánykérés még nem volt, de már sokat beszéltek róla.
Hol a hiba?
Attól még, hogy az érdekházasság létező és sokak által elfogadott intézmény, nem jó.
Attól még, hogy a hagyományos randizásnak is vannak anyagi vonásai, jó esetben teljesen másról szól.
Attól még, hogy nem nevezzük nevén, amikor valaki a testét adja ellenszolgáltatásért cserébe, az prostitúció.
A szív nem üzlet. Az üzlet nem szerelmi kapcsolat, még Oscar-díjas alakítás mellett sem.
Szép csomagolásban, látszólag kényszerítés nélküli, könnyű pénznek és gyors meggazdagodásnak tűnhet ez az út. A lány szabadon dönti el, hogy regisztrál-e, és utána kivel, mennyiért és meddig lép kapcsolatba. Látszólag apucinak az ő szabályaihoz kell alkalmazkodnia. Márpedig ez alapján könnyen azt gondolhatjuk, hogy a sugar baby irányít. És aki irányít, azé a hatalom. De lehet-e valóban annál a hatalom, aki valaminek híján van, és ez a másiknak megadatott?
Önkéntesség
Irányítás ide, praktikusság oda, a dolog önkéntességéről senki nem fog meggyőzni. Van az az élethelyzet, pszichés állapot, amiben nem lehet jó, jobb döntést hozni. Tökéletesen fogalmazza meg ezt a Mércén Kiss Dóra: „Tudni nemet mondani kiváltság: feltételez egy életutat vagy életkort, egy hátteret, hozzáférést bizonyos tudáshoz, vagy jó mintákhoz. (Kevesebb kulturális tőkével rendelkezők pedig jobban ki vannak téve a rossz mintának.) A Puncs kiválogatja azokat, akiknek ez (még) nem adatott meg.”
Ezért dühít nagyon az oldalakon és a pártolók nyilatkozataiban megjelenő előadásmód.
“Ez egy teljesen érthető és normális életszemlélet” – állítja a puncs.hu.
Cukormáz borítja az oldalakat, elhitetik az olvasóval, hogy ennél egyszerűbb megoldás nincs az életben. Hogy ez könnyű és jó. Hogy az egyén áruvá válása rendben van, sőt, praktikus így élni.
Milyen is az az így?
Folytatás egy hét múlva!
