Az írás az otthonos közegem. Nincs még egy olyan szerelem az életben, ami annyi ideje kísérne. Szeretem, de mégsem gyakorlom. Annyi minden történik, változik, vonja el a figyelmem. Dolgozom, számlákat fizetek, főzök, edzek, megnézek „csak egy epizódot” a kedvenc sorozatomból, közben felugrik a legújabb poszt ettől, egy szórakoztató komment attól, és ha már ott vagyok, görgetek kicsit, és ennyi volt, elmerülök… és már megint eltelt egy nap érdemi gondolat nélkül.
Meguntam. Nem így akarok élni. Nem szeretnék elfelejteni gondolkodni. Jó érzés rátalálni, utánajárni, megrágni és papírra vetni. Nem csak befogadni, hanem teremteni.
A pixelpergamen egy elhatározás, egy kísérlet, egy kihívás. Az utolsó lökést a harmadik karantén adta meg. Gondolkodtasson el, szórakoztasson az itt töltött idő! És ha ez nem csak nekem, de neked is kedvedre lesz, már mindketten nyertünk valamit.