Magazin

Helló Olvasó!

Mi ez? Miért? Kitől?

Egy éve kezdődött a karantén Magyarországon. A kétes évforduló vált első bejegyzésem apropójává, mert a COVID hozta változások nélkül valószínűleg sosem jutottam volna el idáig. Pár évente fel-felötlött bennem az írás gondolata, de sosem lett belőle semmi. Akkor hát… köszi COVID? Bár ez kicsit erős, de mégis így van. Van, amit köszi, a sok nehézség ellenére is. Azért mehetnél már.

Mi volt?

Mindig az utolsó percek a legsötétebbek. A legvége a legkeményebb. Most itt tartunk. Első hullám, második hullám. Aztán a harmadik. Kisebb megszakításokkal már több mint egy éve vagyunk otthon. Lassan már érkeznek a vakcinák, már van is olyan ismerősünk, aki megkapta, ha mi még nem is. Karnyújtásnyira (tűhegynyire) a szabadságtól. Már csak egy picit kell kitartani, várni, otthon maradni… a nem-cselekvés ma a cselekvés maga, és  egyszerűségében mégis a legnehezebb.

Hullámvölgyben találtam magam az utóbbi hetekben. Kezdett végképp agyonnyomni a bezártság, a társaság hiánya, a tétlenség. Már nincs új a Netflixen, amire gusztusom lenne kattintani. Már nincs az a youtube videó, ami fel tudná kelteni a figyelmem. Szeretek olvasni, de most már csak azt ne kelljen. Ha még egy önfejlesztő, kreatív, hasznos időtöltéssel kecsegtető tanfolyam hirdetése elém ugrik, tuti felgyújtom a gépem. Elfogyott, ellaposodott, kiüresedett. Nem számít. Nem érdekel. Már semmi nem érdekel.

Így jött a Pixelpergamen ötlete. Hogy valami megszülethessen, hogy elfoglaljam magam. Mindig is szerettem volna elkezdeni, és ennél jobb lehetőségem sosem lesz. Szerencsés vagyok. A kisszobámban ücsörögve háborítatlanul el tudom végezni a munkám, biztonságban vagyok és megmaradt a bevételem is. Kezd tényleg jó lenni a work-life balance, ahogy az angol mondja, bár azért nekem kicsit gyanús ez a kifejezés (miért a munka van előbb?). Nincs gyerekem, van lehetőségem csak a saját igényeim szerint alakítani a napjaimat. Többek között ezért is van időm és energiám ilyen bejegyzések megírására, tervezésre, az önkifejezés úri huncutságára.

Mi van?

Szóval sok szempontból könnyebb lett az élet irodába való bejárás, a készülődésre és az utazásra pazarolt órák nélkül. Online mindent meg tudok oldani, munkahelyi kommunikációra tökéletes ez a tér.

Munkahelyire. Na de mi van a privát térrel? Na igen, az már kevésbé megoldható virtuálisan. Hiszen nem tudod vigasztalás közben megsimogatni a másik kezét. Nem tudsz a szemébe nézni, hogy lásd, érti-e a hangsúlyba rejtett viccet. A hanghordozásából tudod csak megtippelni, mi zajlik benne igazán, miközben épp mesél. Hogy náthás-e, vagy sírt. Hogy mérgében hallgat, vagy mert még mérlegeli, amit hallott. Ez pótolhatatlan.

Nagyon szigorúan veszem a karantént, még közeli, szintén elszigeteltségben élő barátokkal sem találkozom. Talán túltolom, de úgy voltam vele, hogy én legalább megtehetem, akkor már menjünk biztosra. Nem bántam meg, de mostanra mélyen megérintett a család, a barátok hiánya. Fáraszt a netes kapcsolattartás. Elkedvetlenítenek a videóhívások. Áthidaló megoldásként persze tökéletes, meg is őrültem volna, ha ennyi ideig nem tudtam volna a szeretteimről. De a társasági élet társaság nélkül valahogy nem az igazi. És olyan régóta ez az egyetlen elérhető lehetőség, hogy már nem is vágyom másra a mindennapokban. Tudatosan emlékeztetnem kell magam, milyen jó is nyitni a másik felé, csak együtt ülni egy teraszon vagy a bogrács mellett, éjszakába nyúlóan fröccsözni és hülyeségekről vitatkozni, vagy csak századszor elmesélni ugyanazokat a sztorikat egymásnak, amiket már mind rég ismerünk, sőt, a legtöbb történetben együtt vagyunk főszereplők. Már a hangulat megidézése is a várakozás izgalmával remegteti meg a gyomrom. Tudom, az összetartozás élménye fog feltölteni és újra egyenesbe hozni.

Addig is írok. Ez az egyetlen olyan tevékenység, ami teljesen ki tud rántani a valóságból, órákra el tud repíteni észrevétlenül. Ahol még most sem unatkozom. Hogy mit jelent ez nekem, miért vágtam bele ebbe az egészbe, arról itt olvashatsz

Mi lesz?

Az alábbi témakörök valamelyikével jelentkezem majd heti rendszerességgel:

  • Magazin: cikkek, interjúk helye, épp arról a témáról, ami rám talál.
  • Penna: szépírások (vers, rövidpróza).
  • És még ki tudja, mi jön még menet közben 🙂

Szóval ezek a tervek. Írok. Magamnak mindenképp. 

Te pedig, ha a reggeli kávé mellé vagy más üres perceidben nincs jobb dolgod, ne csak értelmetlen görgetéssel töltsd el az időt. 

Inkább olvass!

2 Comments

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *