Penna

Rövid, szerelmes

Hunyt szemmel vártam a napfelkeltét
Útnak engedtem, mit megrágott a sötét
Maradtak volna, de mellém léptél
Rögtön aranyszín gyúlt az ég peremén
Szemedben csillogott ezernyi huncut fény
Mosolyogtam én is, mert boldog volt a tény
Hogy rám nyitottad figyelmed kapuját:
Ha egy percre is, de nem féltem a halált.

One Comment

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *