Penna

Porkávé

Az első horkantásnál mindenestül fent vagyok.
Kiűz az ágyból a dörmögés. Álmot félberezonál.
Amúgy is közel úszom a felszínhez.
Igyekszem nem téged utálni.
Igazából nem is vagy hangos.

Gondolatok állnak tömegesen sorban,
mintha ingyen osztogatnám a benzint vagy a palacsintát.
Csak résnyire nyílik a tudat, de ennyi elég, hogy
lábukat az ajtóba téve kitámasszanak.
Black Friday van a fejben, pofátlan tömegjelenet,
mindenki őrjöng, meghallgatást követel.
Innen nincs visszaút.
Nem tudom, merre jártam, melyik
tudattalan bugyor titkát álomemésztettem épp.
A folyamat megszakadt – a fájl sérült.
Az agy helyett a monitorra hárul a feladat.
Néha kicsit becsukom a szemem,
hogy kiválaszthassam a legmegfelelőbb őrjőngőt.
Nem mindig a leghangosabb az.

Persze annyira nem vagyok még ébren, hogy az ötlet
a hálóból a monitorig érjen. Nő vagyok, mindig fázom,
még az ihletnél is fontosabb, hogy hol a köntösöm.
Ruha, laptop, login, ennyi pont elég, hogy kizökkenjek.
Akkora a kerületi csönd, hogy a MÁV szignálra húzom el a függönyt.
Intercity járat indul öt óra nyolc perckor…
A gépnő bezzeg tudja, mit kell mondani, mégha szaggat is.
Jó, hogy megvan a menő kávégép, olyan hangos,
hajnalonta nem merem használni.
Legalább egyvalaki aludjon ebben a lakásban.
Te este nem tudsz elaludni, én hajnalban mászkálok.
Nálunk valaki mindig őrködik.

Iszom akkor a porkávét, mert kell a melege.
Talán már mondtam, hogy fázós vagyok.
Imádtam aludni, és jó is voltam benne.
Most elköltözni látszik, mondjuk a bajok is gyűlnek,
megértem, hogy nem akart maradni.
Gyűlöltem az első hajnalozásokat.
Aztán megtaláltam a szavakat újra.
Azóta tomboló mondatünnepek a hajnalok.

Borítókép innen.

3 Comments

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *