Most egy kicsit
Érezni még képes vagyok
De hogy hogy, nem értem
Időmet és többi kincsem
Szűken szabva mérem
Cipőorrom ajtón koppan
Melegedni jöttem
Kevés helyre kéredzkedek
Engedj be, ha kérem
Engedj a derengő fényben
Szó nélkül itt állnom
Bogárzümmögésnyi csendben
Önmagamra várnom
Mások nyűgét, karcosságát
Magamtól eltartom
Szívverésnyi résbe élük
Óvatosan hajtom
Rohanó napok csóváján
Szikrát szórva szállok
Krátert ütök és kihűlök
Majd ha készen állok.
Addig is nyiss ajtót mára,
Fogj kézen, engedj be,
Míg mindenem haza nem ér,
Ülj mellém a csendbe.
Kép forrása itt.
