Most egy kicsit

Érezni még képes vagyok
De hogy hogy, nem értem
Időmet és többi kincsem
Szűken szabva mérem

Cipőorrom ajtón koppan
Melegedni jöttem
Kevés helyre kéredzkedek
Engedj be, ha kérem

Engedj a derengő fényben
Szó nélkül itt állnom
Bogárzümmögésnyi csendben
Önmagamra várnom

Mások nyűgét, karcosságát
Magamtól eltartom
Szívverésnyi résbe élük
Óvatosan hajtom

Rohanó napok csóváján
Szikrát szórva szállok
Krátert ütök és kihűlök
Majd ha készen állok.

Addig is nyiss ajtót mára,
Fogj kézen, engedj be,
Míg mindenem haza nem ér,
Ülj mellém a csendbe.

Kép forrása itt.