Főoldal
Blog

Főoldal
Blog

Kapcsolat

Adatvédelmi tájékoztató itt.

Facebook

Másokról, Rólam

Másokról: könyves interjúkat és kritikákat írok (Magyar Narancs).

Rólam: Nemrég jelent meg első novellám az Élet és irodalomban. További háttérmunkálatok folyamatban.

Instagram

bollaagi_pixelpergamen

Belvárosi este ♥️

Belvárosi este ♥️

"És gyalogoltál. Az elinduláshoz, a gyaloglás

"És gyalogoltál.

Az elinduláshoz, a gyalogláshoz düh kell. És ez nem jön kívülről. Nincs gyaloglás a messzi távol szólítása nélkül, az igazság ígérete vagy a kincs kísértése nélkül. De az elsődleges inkább ez a belső düh. A gyomor mélyén az ittlét fájdalma, a maradás lehetetlensége, hogy élve eltemeted magad, ha maradsz. [...] Itt lenni képtelenség. Képtelenség csak egy napig is itt maradni. Itt, ez szörnyű.

El kell menni. "Előre, rajta!" Minden út jó, minden út a nap felé, a több fény felé, a tompa vakság felé.

Kétségtelen, hogy máshol sem jobb, de legalább messze van innen.

Szükség van az útra, hogy elindulj rajta. "Szakadt zsebembe dugva dermedt öklöm." Csak az úton, az ösvényeken, a gyalogutakon vagy igazán nem itt.

Viszontlátásra itt, akárhol."

A mátrai barangolás újra elővetette velem Frédéric Gros A gyaloglás filozófiája című könyvét. A csodás fordítást Mihancsik Zsófia követte el.

A kanapén, a melegben, a városi kényelemben hajlamos vagyok elfelejteni, milyen felszabadító érzés erdőben lenni, kiszabadulni, túrázni, csak úgy gyalogolni. Akár csendben, akár társaságban, menni előre, a sáron, pocsolyán, csapán és patakon való átkelésen túl nem törődni semmivel. A széllel, nappal gondolni, száraz padnak, ülésre alkalmas kőnek örülni, rétegesen öltözködni. Csak szuszogni, meg-megállni, körbenézni.

Ez a túra újra eszembe juttatta 😊

S hogy ne teljen el hét könyvajánló nélkül, a Gros könyvét a kommentben találjátok.

#namethetranslator #typotex #túra #matra

Jó reggelt! Este egész úton hazafelé azon gon

Jó reggelt!

Este egész úton hazafelé azon gondolkodám: milyen felszabadító érzés sötétedés után békésen kint, az utcán tartózkodni. Nem hangzik nagy dolognak, de Mexikó után, ahol ez nem volt igazán ajánlatos (nagyvárosban azért, kisvárosban meg azért), egyből tudom értékelni. Ahogy azt is, hogy van tömegközlekedés vagy hogy ivóvíz folyik a csapból.

De azért persze itthon sem mennek tökéletesen a dolgok. Itt vannak például a szomszédok. Sosem tudni, ki lakik a fal másik oldalán. A panelházak hétköznapi nyugalma veszélyes titkokat rejthet. Talán kisnyugdíjas szomszédunk épp túlvilági erőket idéz meg a fürdőszobában, miközben a közeli parkban egy sorozatgyilkos bőrrel vonja be a padokat.

Talán nem. Nem tudhatom. De bízom benne, hogy Böszörményi Márton első, 2020-as regénye, a Meixner Józsefné apoteózisa nem a környékemen játszódik. Nagyon szerettem ezt a panel mindennapokba, kisnyugdíjas létbe, átlag magyar diszfunkcionális családba és nyomasztó munkahelyre ültetett rémregényt, pedig alapvetően nem szeretem a borzongató történetek. És nem, nem a felsoroltaktól rémregény, pedig simán elég lenne hozzá. Már csak ezekért is érdemes elolvasni. Hát még a túlvilági apsektusokért.

Világa annyira megmozgatott, hogy Az ötös számú vágóhídon kívül ez volt az egyetlen könyv, amivel álmodtam is.

Részletes ajánlóm a @magyar_narancs oldalán, link kommentben.

És addig is: vigyázzatok a macskákkal!

Hogy miért?

Ez is kiderül @boszormenyi.marton könyvéből.

(A könyv borítójának képe a @napkutkiado oldaláról származik. Az én példányomat ugyanis kölcsön adtam valakinek és sosem került elő. Már nem emlékszem az elkövetőre, de ha magára ismer, kérem, jelentkezzen! 🙂)

Jó reggelt! Optimista ez a vasárnap reggel: bí

Jó reggelt!

Optimista ez a vasárnap reggel: bízom benne, hogy bár az olvasás kicsit kevésbé népszerű téma, mint az utazás, talán erre is rápillantotok páran a reggeli kávé felett 🙂

Merthogy kalandozásom alatt sem állt meg az irodalmi élet.

Margó-díjas lett például Visky András a Kitelepítés című első regényével, amihez szívből gratulálok!

Pedig már épp elegem lett a láger irodalomból. Nem illik ilyet mondani, tudom, pláne, mikor én is állandóan csak a saját traumáim körül forgolódom végeláthatatlanul. De sajnos így van. Sok történet, általában egy kaptafa. Meguntam.

Aztán szembejött a Kitelepítés. Nem bírtam lerakni. Visszavonok minden unalmat. Erről így még nem beszélt senki. Sokkal többet mond el, mint amit gondoltam, hogy erről mondani lehet. Egy kisgyerek elméjének mágikus világlátása és csodákra való nyitottsàga szövi át a túlélésért folytatott nyers küzdelmet.

Szeretettel ajánlom! Részletesebben a könyvről a @magyar_narancs oldalán. Link kommentben.

Mutass többet! Követés

Borítóképek: Unsplash | Bolla Ágnes 2023 © Minden jog fenntartva.

Ashe Theme by WP Royal.