Magazin

Jó dolgunkban

Nem a munkát ünnepeljük ma.
Emberjogi mérföldkő ez a nap.
Sokan sztrájkoltak, tüntettek, harcoltak, hogy ne csak dolgozzunk és meghaljunk, hanem valami többre is legyen lehetőség a kettő között.

Nem is a munka ünnepe

Az ünnep: öröm, köszönetnyilvánítás, boldogság.

A munka szláv eredetű szó, eredeti jelentése: kín, baj, gyötrelem,  vesződség [1].

Mi ezen az ünnepelnivaló? Az előző generációk életének szerves része volt az állami ünnep, a felvonulás. Nekem és a még fiatalabbaknak ez már csak kortörténeti adalék. Valószínűleg ezért nem értem.

Ám csak az elnevezés megtévesztő. A munka ünnepe pont az ellenkezőjéről szól, legalábbis ha visszatekintünk a kezdeményezés eredeti szándékára.

Emberjogi mérföldkő ez a nap. A valamire való élet ünnepe. A szabadidőhöz, a rekreációhoz, a pihenéshez való alapjog mementója. Hogy ne csak dolgozzunk és meghaljunk, hanem valami többre is legyen lehetőség a kettő között.

Nagyon sokáig erre gondolni sem lehetett.

Előzmények

A 19. század vége, Anglia. Egyre jobb úthálózat, könnyebb szállítás, ipari forradalom, gőzgép. Az első nagyvárosok és gyárak megjelenése. A kisember útnak indul, hogy az új világ részese lehessen. Elege van a földtúrásból, a gazdákból, a régi világból. Hatalmas változás következik be rövid idő alatt: korábban a lakosság 60%-a élt mezőgazdaságból, a század közepére ez a szám 22%-ra csökken.[2]

Kialakulóban van egy új életforma, a mostani városias, polgári élet alapja. Már akinek. Az előkelők negyedeiben megkezdődött a csatornahálózat kiépítése, az utcák kikövezése és a szemétszállítás megoldása, de a városi munkásság életkörülményeinek javítását még elhanyagolták. A megoldatlan munkáskérdés, a zsúfolt külvárosi bérkaszárnyák és a közeli gyártelepek egészségkárosító füstkibocsátása az ipari forradalom árnyoldalának tekinthető [3]

A nagy léptékű változásra senki sem volt felkészülve. Nem csak a lakhatás, a munkafeltételek is kidolgozatlanok. A társadalmi átalakulás nem szervezett módon zajlik, csak természetes következménye a gazdasági változásoknak. Nincs semmiféle védőháló, törvényi szabályozás. Alakul, ahogy épp sikerül.

Azt hiszed, neked nehéz?

A nagytőkés réteg nem az emberbarátiságáról volt híres. Ez nem volt akkoriban divat. Átlagos volt a 14-16 órás munkaidő heti 6 napban. Nőket és gyermekeket is alkalmaztak kemény fizikai munkára. A munkaadó fizikai büntetéseket alkalmazhatott.

A baleset- és betegbiztosítás, a munkanélküli segély elképzelhetetlen fogalmak ekkoriban. Élj, dolgozz, halj meg, nagyjából erről szólt a kevésbé szerencsések élete. A képlet nem, csak a résztvevők neve változott:  a földesurak kezéből a nagyiparosok markába került a dolgozó réteg.

Érdekes adalék, hogy az átlagéletkor így is 27 évről 42 évre nőtt. A fentiek alapján, gyanítom, inkább a polgárság körében [4].

Mérföldkövek

Generációk mentek tönkre ebben az életben, de egyre többeknek lett elege a nyomorból. Többet, jobbat akartak. És rengetegen voltak. Megszületett az emberekben habár felül a gálya, alul a víznek árja, de azért a víz az úr gondolata.

Több mint száz év kellett hozzá, de végül érvényt tudtak szerezni akaratuknak [5].

 

1817 Robert Owen, egy textilipari gyártulajdonos volt az első, aki munkaidő korlátozást vezetett be üzemeiben, és nem alkalmazott 10 év alatti gyerekeket (ami akkoriban nagyon emberbaráti cselekedenek számított). A mozgalom nem ért el nagyobb hatást, a többi gyár nem vezetett be hasonló reformokat, a kezdeményezés elhalt [6].

 

 

1856 Ausztráliában egy nagyobb, átfogó sztrájk következményeképp iktatták először törvénybe a 8 órás munkaidőt, ráadásul fizetéscsökkentés nélkül [7]. 

 

 

1886 május elsején Chicagóban szerveződött munkássztrájk. A több százezer résztvevős kezdeményezés meghiúsult, mert a tüntetők közé vegyült sztrájktörők bombát dobtak a rendőrök közé. Ők válaszul tüzet nyitottak. A 11 halottal záruló esemény később haymarketi zavargások néven híresült el [8].

 

 

1889 május elseje, Párizs. Megalakult a II. Internacionálé, a munkásosztály jogi védelmét és politikai jelenlétét támogató nemzetközi szervezet. 1891-ben ők nyilvánították ezt a napot a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé [9]. Fő céljuk többek között a 8 órás munkanap bevezetése volt. 

 

 

 

1894 Először az USA, majd egyre több ország is hivatalos ünneppé és munkaszüneti nappá nyilvánította ezt a napot [10].

A tényleg 8 órás munkaidő

Felmerül a kérdés: az ünnepnapok bevezetése azt is jelenti, hogy maguk a reformok is életbe léptek?

Naná, hogy nem.

Jó politika ez. Megértjük és tiszteljük a kéréseiteket, olyannyira, hogy ki is jelölünk évi egy napot a tiszteletetekre. Látjátok, mennyire törődünk veletek! Na, május másodika van, vissza a gyárakba. Az év maradék 364 napján minden marad a régiben.

Angliában a 10 órás munkaidő volt az első nagy lépés a munkaidő rendezésében. Habár 1847-ben törvénybe iktatták, csak az 1870-es években terjedt el igazán.

Az USA-ban 1868-tól az állami szektorban már 8 óra volt a munkaidő, aminek láttán a többi iparág is követelte ennek bevezetését. Húsz évvel később (lásd Chicago, 1886) még mindig ugyanezt követelték, nem változott semmi.

Harminc évvel később, 1920-ban Henry Ford bevezette a 8 órás műszakot gyáraiban, ami még akkor is hatalmas port kavart. Ebből is látszik, micsoda ellenállás övezte ezt a kezdeményezést. [11]

Átszínezve

Hazánkban 1946-tól nemzeti ünnep május elseje. A korábban a munkások védelmét és jogait védő ünnep ekkor vált a munka ünnepévé. A kommunista pártideológiába kicsit megcsavarva, de belefért. Ebben a formában élhetett tovább a keleti blokk országaiban, köztük Magyarországon is.

A rendszerváltás után is ezen a néven ünnepeljük május elsejét.

Végül de nem utolsó sorban

Könnyű a napi rohanásban elfelejteni az ünnepek igazi jelentését, és annak örülni, hogy van egy plusz szabadnapunk otthon, nyugiban, munkamentesen (kivéve, amikor mindannyiunk örömére ez pont hétvégére esik, mint idén is).

Érdemes azonban venni a fáradtságot, és visszatekinteni, mit is üzen nekünk a történelem, belegondolni a csak száz évvel ezelőtti munkakörülményekbe. A jogrendszer hiányába. A kiszolgáltatottságba.

Nem mondom, hogy ma minden rendben van, de így is sokkal jobb helyzetből indulunk, mint az akkoriak. És ezt nekik köszönhetjük.

Jusson eszünkbe egy-egy rosszabb napunkon!

Ajánló

Zárásul egy kis kedvcsináló.

Ha szeretnéd jobban megismerni ezt a korszakot, ezeket a problémákat, ajánlom a következőket.

A felsorolt művek ugyan a 20. század első felében játszódnak, de a változások olyan lassan következtek be, hogy a pár évtizedes különbség ellenére is hiteles képet adnak a cikkben kiemelt korszak hangulatáról.

Ha olvasnál erről az időszakról, Ken Follett Évszázad-trilógiájának első kötetét, a A ​Titánok bukását vedd kézbe. 1911-ben kezdődik, és sok más szál mellett egy 13 éves bányászfiú és a családja életét is bemutatja.

Ez a rész az első világháború végéig tart. És ha már elkezdted, érdemes lenyomni az egész trilógiát, amely a kétezres évek elejével búcsúzik. Plasztikus képek, magával ragadó sorsok, amelyek nagyszüleink és szüleink generációjának nagyobb eseményeit mutatják be.

Ha inkább néznél valamit, akkor ajánlom a Peaky Blinders című sorozatot. 1919-ben kezdődik az első évad. Kivételesen szépen fényképezett, igényes, korhű lenyomat erről az időszakról.

Ha a korszak női világa érdekelne inkább, nézd meg A szüfrazsettet! Bár elsősorban a női szavazati jog kérdéskörét járja körül a film, az ipari mosodák világába, a férfiak uralta, szinte gyermeki pozícióba tartott nők lehetőségeibe (vagyis inkább azok hiányába) is betekintést nyerhetsz.

 

Van még ötleted? Írd meg kommentben!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *