A szabadság nem szobor

Vehemens léptekkel indult el a Gellérthegyről. Óvatosan lépett át a Duna-hidak felett. A Batthyány térnek háttal fejét csóválva, csípőre tett kézzel megállt. Mintha babaház lenne, óvatosan felnyitotta a Parlament tetőszerkezetét. Vigyázott, hogy ne essen kár a csipkés tornyokban. Facebookozástól és bóbiskolástól zavart arcok néztek fel rá.

– Büdös rossz kölkei! Hát dísznek álldogálok ott a hegytetőn?! Szíjat hasítok a hátatokból, ha nem viselkedtek! – Minden szót a pálmaág egy dühös suhintása kísért. – Ennek mától vége! Itt maradok, szemmel tartalak titeket! Legyen végre rend!

A Szabadság-szobor hangosan zsörtölődve telepedett le a Kossuth téren. Jobb keze a pálmaágon pihent.